A múlt héten százezernyi önfeledt kommunista illetőségű személy ment fel az Erzsébet hídra rockyzni, hogy jó legyen

„A múlt héten százezernyi önfeledt kommunista illetőségű személy ment fel az Erzsébet hídra rockyzni, hogy jó legyen. Kommunista alatt itt azt kell érteni, aki nem hisz az emberi lélekben, az embert molekulatömegnek és élettani folyamatok időleges megnyilvánulásának tartja, továbbá gond nélkül sorolódik be hetven külföldi parlamenti képviselő, kommunista, fasiszta és egyéb pártok zászlaja alá. Azt nem ér mondani, hogy a hídon a szivárványcsalád sok-sok tagja gyűlt össze, akiket nem szabad egy kalap alá venni. »Tucatból vagyok nyolcadik – mondja az érdemesült költő, Pásztor Anna nevelőapja –, s aki már tucatkodik, bármit is csinálhat, ott van a többi közt.«

Hamvas Béla írja, hogy az ember életében elolvas 30 000 könyvet, de csak néhány marad meg ebből az élete végéig. Ilyen lehet Isaac Bashevis Singer Nobel-díjas lengyel-amerikai író A sátán Gorajban c. könyve. A regény megtörtént esetet dolgoz fel. A 17. században megmondóemberek – köztük Sabbatáj Cévi, de a budai rabbi nem – elhitették a zsidókkal, hogy hamarosan eljön az új Messiás megváltani őket, mire kicsit megőrültek. Elhagyták szokásaikat, szigorú előírásaikat, a munkát, a családot és a szeretteiket, s táncban, zenében, lakomákban és orgiákban elmerülve várták a frankót, de csak a pusztulás érkezett. Ismerős?

A hídon vonuló természetesen mind olyan okos, hogy sosem dőlne be felülről vezérelt sátáni erőknek, és mind szeret. Mi is hát ez a varázslatos csoda, mely táncba hívta a gimnazista (szünidős) kommunistát, az utcán verekedő német fasisztát, a multinacionális vállalat tablethivatalnokát, a Deák tér sarkán szivárványos zokniba bújtatott sok pici hernyót, és Pankotai Lilit is, aki egy gondolkodó.

A szeretet nem pusztán érzet, de ismeret, önismeret és akarat is, hogy jót tegyünk embertársainkkal. Következőleg nemcsak a szívben, de a külvilágban is megmutatkozik, mégpedig tervben és jó cselekedetben. Mivel a hídon összegyűlteket egy nem létező, pontosabban csak a fejükben létező törvény és az a cél vezérelte egy zászló alá, hogy »Orbán, takarodj!«, erősen megkérdőjelezhető, hogy tényleg szeretnek-e? Például ki és mi lesz Orbán után?

Nos, a hidat lábbal verőkben munkáló tehetetlen dühöt, frusztráltságot leginkább gyűlöletnek nevezik, ami a szeretetnek pont az ellentétje. De még ha szeretnek is valamit vagy valakit, ugyan mit ér az? A szeretetet ugyanis apasztja a gyűlölet, és a végén nem marad semmi belőle. Más szavakkal, hogy túlléphessünk végre ősrégi buddhista vagy katolikus dogmákon, a boldogsághormonok hatását a stresszhormonok hatása kioltja, ahogy azt az anyag híveinek Csíkszentmihályi Mihály olyan szépen elmagyarázta egyszer.

A szeretet tehát nem pusztán belső érzés, a kéjérzetnél meg tényleg sokkal több. Mindazonáltal utóbbit se vessük meg. Hamvas a zenehallgatáshoz, az utazási élményhez, az olvasáshoz, a mérsékelt bormámorhoz, az imához és meditációhoz hasonlítja. Az ember olyankor elhagyja egy pillanatra a kábaságát, és meglátja valódi önmagát és Teremtőjét – mondja. Könnyű belátni ennek az igazságát. Olyan ember még nem született, aki az eksztázis pillanatában azt találta volna mondani, hogy a 27%-os forgalmi adónál jobb a 25%-os, és a világ minden gondja meg van oldva adócsökkentéssel.

El is érkeztünk a lényeghez. A hídra vonulók és a hídra nem vonulók közt nem az a különbség, hogy kinek van több esze, erkölcse stb. Hanem hogy az előbbiek nem tudnak szeretni, mert bezártságuk miatt nem értik, hogy mi az. Utóbbiak viszont, bár ember mivoltukból következően életük javát ők is kábaságban, hibáik és bűneik közt kénytelenek leélni, tudják, hogy szeretve néha kiléphetnek a bezártságukból, megláthatnak néhány fénysugarat, és remélik, hogy egyszer végleg a Fénybe lépnek.”

Nyitókép: Földházi Árpád